Hess ki, vess ki, libáim…

Eredeti játékleírás:

Ez a szintén szabad térformájú, párbeszédes csoportos fogócska az esztelnekiek tudata szerint mindenkor kedves, gyermekről gyermekre hagyományozódó játék volt. Térformájához híven, a megszokott játékalkalmak mellett gyakran került sorra libaőrzés közben is. Az utóbbi években az óvodában, iskolában is tanították.

A fiúk farkasok lesznek, a leánykák a libuskák, s közülük kerül ki az anya is. Az anya mögött, pár lépéssel odább, mindkét irányból farkasok leskelődnek.

Az anya és a libák közt induló párbeszédnek két változata maradt fenn.

I. A század elején ez így hangzott:

Hess ki, vess ki, libáim!

Nem megyünk, met a nagyapám kertjibe egy nagy lombos farkas van.

Mit szedeget?

Gyöngyszemet.

Mibe mosdolódik?

Arany tekenőbe.

Mibe törkölődik?

Kutya lombos farkába.

Hess ki, vess ki, libáim!

II. A mai gyermekek viszont így tudják:

Gyertek haza, libuskáim!

Nem merünk!

Mitől féltek?

Farkastól.

Hol van a farkas?

Kertek alatt! [Vagy: – Nagyapám kertjében!]

Mit csinál?

Mosdik.

Mivel törülközik?

Kutya lombos farkával.

Hess ki, vess ki, libáim!

A párbeszéd végig dallamos.

Az utolsó felszólításra a libuskák az anyjuk felé iramodnak. A farkasok oldalból megtámadják őket. Akit elfognak, félreállítják, s a játék kezdődik elölről. Addig játsszák, amíg egyetlen liba marad.