Adj, király, katonát…

Eredeti játékleírás: Emlékezet óta ismert, nemzedékről nemzedékre szálló, közkedvelt láncszakító csoportos fiújáték. Az utóbbi években nyaralótáborból hazatérő gyermekek újították fel, s azóta ismét nagyon gyakran játsszák.

Korábban a kertekben, ma főként iskolaudvaron kerül rá sor, tíz-tizennégy éves fiúk közt, akik néha a leányokat is beveszik. Tizenöten-húszan játsszák. Két erősebb játékos, a két kezdeményező, a játékban a két király sorra csapatot, katonákat választ: hol az egyikük, hol a másikuk nevez meg valakit a játékosok közül.

A két csapat egymással szemben egymástól kb. 4-5 méter távolságra felsorakozik. A királyok a saját soraik végén állnak.

A királyok közt az alábbi párbeszéd hangzik el:

Adj király katonát!

Nem adok.

Ha nem, akkor szakítok!

A kezdeményező király megnevezi a szakító katonát. Ezalatt a másik csapat játékosai erős szorítással összefogják a kezüket. A szakító az ellenfél sorának ott szalad neki, ahol a leggyengébbnek képzeli, majd szaladtában nekiugrik, hogy elszakítsa a sort. Ha sikerül, a szakítás helyéről a sor végéig minden játékost átvisz a maga csapatába, és annak a végére állítja be. Ha viszont nem tudott szakítani, ő áll be utolsónak az ellenség csapatába.

Az a csapat győz, amelyik több katonát tud szakítani.