Szilágyság

Balázs-Bécsi Orsolya vagyok, néptáncos, néptánc oktató és remélem, hogy a közeljövőben nyugodt szívvel írhatom azt is, hogy viseletvarró. Szilágy megyében születtem, Zsibón nőttem fel, majd az élet Kolozsvárra kalauzolt tanulmányaim során.

Hivatásos táncos éveink után, amelyeket a Maros Művészegyüttes táncosaiként töltöttünk – jelenleg férjemmel, Balázs-Bécsi Csabával együtt –, Gyergyóremetén élünk, itt vettük kezünkbe hivatásunk, és közel 300 gyerekkel foglalkozunk napi szinten. Néptáncra, hagyományaink tiszteletére és megélésére tanítjuk őket, Gyergyócsomafalván, Gyergyóújfaluban és a maros megyei Holtmaroson.

Táncosként, mindig is közel állt hozzám a népi öltözködés kultúrája. Lenyűgözve fedeztem fel minden egyes tájegység gyönyörű viseletdarabjait, de elkészítésük is vonzott. A viseletvarrás számomra akkor kezdődött el, amikor saját tánccsoportunk elindult, és konkrétan a helyi viseleten kívül semi más ruhadarabjuk nem volt a gyerekeknek. Így „a szükség nagy úr” elven a tánctanár néni varrógépet ragadott és viseletet kezdett varrni a gyerekeknek. 

A szilágysági viseletek varrása tekintetében az volt az elsődleges, hogy itt székelyföldön nem igazán ismerték szülőföldem viseletének szépségét, így megpróbáltam egyet reprodukálni. Azon szerencsések közé tartozom, akik még személyesen láttak a zsibói csütörtöki piacon viseletbe öltözött, krasznai, perecsenyi, sámsoni, sarmasági néniket, bácsikat, de akár kalotaszegről is lejártak Zsobokról, Ketesdről. Így nem volt nehéz elkezdeni. Emlékek, archív leírások és fényképek, no meg Lelik Berta néni Krasznáról, aki ebből a szempontból a támaszom, bástyám lett. Ezúton is szeretném megköszönni neki a  sok türelmet és a sok választ arra rengeteg kérdésemre. 

Nagyon boldog vagyok, hogy a Lipinka család részese lehetek, és nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy bemutathatom az általam varrt néhány ruhadarabot. Szívből köszönöm a lehetőséget!