Isten áldja, kokácza…

Eredeti játékleírás: A játszók sorba ülnek. A ki a sor egyik végén ül, az elnevezik danczurának. Egy gyermek a kérő, a többiek az eladó lányok. A kérő kimegy: ezalatt a danczura valamelyiknek egy zsebkendőt ad. A kérőnek, midőn visszatér, ki kell találnia, hogy kinél van a zsebkendő. Mikor a kérő visszatér, a kérő és a danczura így beszélgetnek:

Kérő:

Isten áldja, kokácza!

Danczura:

Récze, rucza, fogadja.

Kérő:

Danczura, danczura,

Maga lányáért jövök.

Danczura:

Melyikért?

Kérő:

A legszebbikért.

Danczura:

Én leányom, én leányom,

El nem adom hat ló hintó nélkül.

Fekete gyászba öltöztetem.

Melyiknél van a zsebkendő?

Ha a kérő kitalálja, akkor a versben megnevezett leányt elviszi, s újra visszamegy a másikért. Míg odajár, a danczura a zsebkendőt más gyereknek adja. Ha pedig a kérő nem találja, kinél van a zsebkendő, azt mondja:

Maradjon az anyjának

Mosogató ruhának.

Ez így foly tovább mindaddig, míg a lányokat a kérő mind el nem viszi, s ekkor vége a játéknak.