Mézeskalács Karácsonyra

Mézes örömök

Elkészítés

Karácsonyi mézeskalács

Amikor még kicsik voltak a fiaim (általános iskola alsó tagozatáig) minden évben készítettem mézeskalácsot a karácsonyi ünnepre. A nagy kihagyás után megkértem Bálint Károly zenész-mézeskalácsos barátunkat, hogy legyen a segítségemre. Már csak azért is, mert Karcsi családjában komoly szinten „űzik” a mézeskalácssütést. Feleségének, Vágó Editnek „Mézesbábok, sütemények” címmel 2008-ban a Cser Kiadó gondozásában könyve is megjelent e témában.

A mézeskalács sütés előestéjén kellett előkészítenem az alapanyagokat, majd körültekintően begyúrni a tésztát. Ez azt jelentette, hogy a hűtőből már jóval korábban kivettem a tojásokat és a vajat (margarin helyett), hogy szobahőmérsékletre felmelegedjenek. Ezt követően átszitáltam a lisztet és porcukrot, hogy levegővel keveredve lazább legyen a tésztám, majd a kezem ügyébe készítettem még a szódabikarbónát, az őrölt fűszereket és a mézet, amelynek állaga kellően folyékony volt.

A tészta készítéshez egy tálban először a száraz alapanyagokat kevertem össze: a megszitált lisztet, porcukrot, a szódabikarbónát és fűszereket. Ebbe a keverékbe egy kis mélyedést készítettem, amelybe a mézet, a felmelegedett vajat és tojásokat (egy egészet és egy tojássárgáját) helyeztem. A folyékony alapanyagok összedolgozásával folytattam a tészta előkészítését, majd ehhez adagoltam fokozatosan a száraz anyagot. Arra nagyon ügyeltem, hogy az összeálló rész ne morzsálódjon, ezért a dagasztó teknőben folyamatosan – csak kis adagokban – kívülről belülre vezettem a kezemmel a lisztet a folyékonyabb részbe, amely lassan kezdett összeállni formálható tésztává. Addig gyúrtam, amíg már nem ragadt, ehhez azonban még egy-két marék lisztet kellett hozzáadnom az alaptésztához. Végül a meggyúrt alapanyagot egy pillanatra kiemeltem a dagasztó tálból, hogy a tál alját is belisztezzem és úgy tegyem vissza piheni a mézeskalács tésztáját. Szőttessel letakarva egész éjszaka hagytam pihenni.

Következő nap délelőtt Karcsi is megérkezett. Szerencsére meg volt elégedve a tészta állagával. Elmagyarázta, hogy az sem jó, ha túl kemény, mert akkor törik, de az sem szerencsés, ha túl puha, mert akkor ragad, azaz egyik esetben sem lehet jól dolgozni vele. Az ellenőrzést követően négy részre osztotta az előző este begyúrt tésztát és ebből egy részt a belisztezett gyúródeszkára készített, a többi hármat egy nylon zacskóba helyezte és úgy tette félre. Ezt követte a nyújtás, amely alatt folyamatosan forgatta az egyre jobban szétterülő alapanyagot, amit megközelítőleg 3-4 mm vastagságra nyújtott. Fontos, hogy liszt mindig csak a tészta alatt legyen, a tetejére már ne kerüljön!

Karcsi csillag, szív, lovacska, lepke és baba alakú formákat is hozott. Én korábban kartonpapírból készítettem hasonló formájú sablonokat, de ezekkel a kész formákkal sokkal gyorsabban tudtuk kiszakítani a tésztát. A kiszakított formákat az előmelegített tepsibe, sütőpapírra helyeztük. Sütés előtt be lehet kenni vízzel vagy tojással (a fehérjét összekeverjük a sárgájával) a tésztát. Nekem egyik kedvenc díszítési technikám, ha magokkal díszítek még sütés előtt, Karcsi viszont a sütést követően cukormázzal tud gyönyörűen „írókázni”.

A sodrófával kinyújtott tésztából, abból kiszakított formákat magokkal díszítettem – a szép alakzatok kirakásához nagy segítség a fogpiszkáló –, majd a sütés következett. 220 fokra előmelegített sütőben 5-6 perc alatt megsültek a tészták. Érdemes figyelni, hogyan sülnek a mézesek, de lehetőleg túl korán vagy gyakran ne nyitogassuk a sütő ajtaját, mert akkor „megfázik” a tészta és összeesik. Én a sültebb, kissé barnásabb mézeskalácsokért vagyok oda, de természetesen vigyázok, hogy ne égessem meg. Amikor megfelelően megsült egy adag, a tepsi kivételét követően a mézeseket még egy rövid időre a tepsin hagytuk, csak ezután tettük át deszkára tovább hűlni. Csak a teljesen kihűlt mézeseket raktuk át tálakra.

Egy kisebb adag nyújtása, formázása, sütése után a nylonban pihenő tésztákból újabb adagot dolgoztunk fel, amelyhez mindig hozzágyúrtuk az előző tészta maradékát, majd ezt is kisütöttük. Amikor az összes alapanyaggal végeztünk, jöhetett a mázzal való díszítés.

A cukormázhoz egy tojásfehérjét kell felverni kemény habbá, majd fokozatosan, kis adagokban hozzáadni egy pohár (2 dl) porcukrot. Addig kell keverni, míg eléggé be nem sűrűsödik. A máz akkor jó, amikor lassan, egy darabban esik le a habverőről – nem folyik, de nem is marad rajta. Ekkor egy kisméretű zacskó sarkán – amelynek a forrasztásánál nincs lebegő szél – Karcsi kis lyukat vágott, kanállal behelyezte a masszát, a zacskó csücskébe szorította – ahova a lyukat vágta – és a zacskót megcsavarva, lassan kinyomva a masszát elkezdte „megírni”, díszíteni a kisütött mézeskalácsokat.

A végeredményt a fényképen láthatjátok. Az illatokat és ízeket azonban csak akkor fogjátok élvezni, ha Ti magatok is nekifogtok a mézeskalács készítésnek. Sok sikert, örömteli alkotást, meghitt karácsonyi készülődést kívánunk Mindannyiótoknak!

Galéria