Fölmentem én a mennybe…
Eredeti játékleírás: A gyerekek körbe, félkörbe vagy sorba állnak, aztán kijelölnek maguk közül valakit, aki elmondja a kiolvasót. Ha nem tudnak megegyezni a jelölésben, akkor a legidősebb vagy a legfiatalabb játékost bízzák meg a kiszámolás végrehajtásával.
Minthogy általában több kiolvasó-versikét ismernek, a kiszámoló közli a többekkel, hogy melyet fogja elmondani. A szöveget apró egységekre tagolva mondja, s minden egység mondásakor kezével megérint egy-egy játékost, vagy egyszerűen csak rájuk mutat. A mondókát saját magán kezdi, esetleg bal kéz felöli szomszédján, majd körbe folytatja.
Akire a kiolvasó utolsó méretegysége (negyed) jut, az kiesik vagy félreáll a körből. Ha a kiszámolást végző játékosra jut az utolsó szótag, két megoldás lehetséges. Vagy folytatja a kiszámolást oly módon, hogy magát kihagyja belőle, vagy egy másik játékos – rendszerint az eddigi kiszámoló bal oldalán álló – veszi át a kiszámoló szerepét.
Aki utolsónak marad a körben, az lesz a kergető vagy kereső, illetve fogó vagy hunyó. A hosszabb kiszámolókat általában csak egyszer mondják el.
Forrás és részletek
Forrás: Gágyor József. Megy a gyűrű vándor útra – Gyermekjátékok és mondókák. Gondolat Könyvkiadó, 1982, pp. 209-219.
Helység: Nádszeg (Felvidék – Galánta)
Játéktípus: kiolvasó – kiszámoló
Korosztály: 5 éves kortól