Egyedem-begyedem, tengertánc…

Eredeti játékleírás: A kiolvasók vagy kiszámolók fogócskázás előtt a fogó (cica, maró, héja), bújócskázás előtt a hunyó – általában bármilyen csoportos játékban a játékközösség egy tagjának, egyéni szereplőjének – kijelölésére, kiválasztására valók. A kiolvasás vagy kiszámolás úgy történik, hogy a gyermekek kis kört formálnak, egyikük középre áll és hangosan, ütemesen elkezdi a mondókát, miközben, a mondóka ritmusának [lüktetésének – Lipinka megjegyzése] megfelelően, körben-sorban egy-egy gyermekre mutat (saját magát is beleszámítva). Amelyik gyermekre a mondóka utolsó üteme jut, az kiesik. A kiolvasás elölről kezdődik és addig ismétlődik, amíg egy utolsó gyermek marad; ez lesz a kijelölt játékos.

Biharban kiolvasás közben a kiolvasó gyermek a mondóka ritmusa szerint játszótársainak kezére, mellére vagy homlokára bök vagy mutat. Más változat szerint a gyermekek két ökölbe szorított kezüket maguk elé tartják, s két öklükre a mondóka két ütemét szokták számolni. Amelyik öklük kiesik, azt a hátuk mögé dugják s ha a másik is kiesik, akkor kiállnak. Ebben a változatban a kiolvasó gyermek, mivel jobb kezével a kiolvasást végzi, csak bal öklét tudja maga elé nyújtani; ilyenkor jobb ökle helyett az ütemet az állára számolja.